Neveljünk együtt!

„A gyermekkor évei azok az esztendők, amikor a szív a legérzékenyebb, leghajlékonyabb.
Amit oda elültetnek, azt aligha lehet valaha is onnan kipusztítani.”

(J. F. Oberlin)

A játék és a mese a gyermek anyanyelve: segítségükkel kapcsolódik az őt körülvevő világba, általuk szerzi meg az életről szóló tudást. A mindennapos mesélés, verselés, mondókázás ezért a kisgyermek egészséges személyiség fejlődésének elmaradhatatlan eleme.

Miben támogatja és segíti a gyermeket?

• anyanyelvi és kommunikációs képességeit megalapozza és folyamatosan fejleszti
• gazdagítja fantáziáját ,kreativitását
• támogatja érzelmi biztonságát, érzelmi intelligenciáját fejleszti
• segíti, hogy hosszabban és kitartóan tudjon valamire figyelni, elmélyedni.
• bővíti látókörét, biztosítja a világ sajátos megismerését,
• alapvető emberi  értékeket közvetít
• segíti önismeretének, önkifejezésének fejlődését
• kialakítja a belső képteremtés képességét.
• erkölcsi, esztétikai érzékét fejleszti
• felkészíti lelkét az élet megpróbáltatásaira
• támogatja a másság elfogadását a kulturális sokszínűséget
• megalapozza és fenntartja érdeklődését a természeti és társadalmi környezet iránt
• szülő-gyermek kapcsolatot erősíti

Hogyan teszi mindezt?

A mesék, versek az elsők között mutatják meg, közvetítik az anyanyelv szépségét, élményét, így érzelmi és logikai kötődést alakítanak ki a gyerekekben a nyelvhez.

A mesélés, verselés és mondókázás stimulálja az agy nyelvi központját. A gyermek rövidebb idő alatt tanulja meg, hogy a nyelv szövegösszefüggést, mondatokat, nyelvtant és szavakat jelent . A szépen  mesélő, felolvasó szülőtől a gyermek érezheti a beszéd ritmusát, a szavak hangsúlyát, hanglejtését,  mely segíti őt a helyes kifejező beszéd tanulásában, szókincse bővítésében.

 A közvetlen emberi kommunikáción alapuló élménye mással nem pótolható, meghatározó jelentőségű, általa szorosabb lelki kapcsolatot alakul ki szülő és gyermeke között. Egy könyvet olvasni a gyermeknek nemcsak kitűnő időtöltést jelent, de az együttlét azon meghitt formáját is megalapozza amiből beszélgetés indulhat ki és fény derülhet sok apró titokra( élmények a napból, konfliktusok, félelmek, szorongások, érdeklődési körök) általa a szülő jobban megismerheti a gyermekét.

Az irodalmi szövegeknek jelentős érzelemgazdagító szerepe van, képesek a gyermek érzelmeit formálni, elmélyíteni és új érzelmeket kialakítani. Segítik őket önmaguk megismerésében, a lelkükben kavargó érzelmekben, indulatokban és a  körülöttük lévő világban való eligazodásban. A mesében a jó–rossz bipolaritása érvényesül: megismerik és felismerik a jót és a rosszat, a követendőt és az elutasítandót. A jó mese normákat közvetít, szerepmintákat nyújt, erkölcsi tartalma támogatja a szocializációt, a társadalomba való beilleszkedés folyamatát. A mese, vers biztosítja az emocionális együttélést, a szereplőkkel való azonosulást. Megismerik belőle mi a  becsület, igazságosság, őszinteség, jóság vagy hazugság, önzés, nagyravágyás  stb., mindezt a mesehősök cselekvése, beszéde által .Átélnek  izgalmakat, azonban mindez nem jár valós, közvetlen veszéllyel a számukra, megtapasztalják hogy a nehéz helyzetekből is van kiút, a problémás esetekben is van megoldás. A mese képekre, szimbólumokra, akciókra fordítja le a világ jelenségeit a gyermeki gondolkodás, pszichés fejlődés folyamatával összhangban, s így kínál lehetőséget a tudattalan feszültségek kivetülésére, ezért van a mesének, versnek szorongásoldó funkciója is . Megismerteti a gyermekekkel a nyelvi humort, a tréfát és optimizmusra nevel.

A mesehallgatás során a gyermek gondolkodási műveleteket végez, fejlődik a figyelme, emlékezete, logikája - analizálás, szintetizálás, ítéletalkotás, összehasonlítás, ok-okozati, viszonyok felismerése-, a tér-idő viszonyok érzékelése, az általánosítás, értelmezés, felidézés képessége.

Azok a gyerekek, akik mindennap hallanak mesét, az iskolába lépés idejére egy-másfél évvel előzhetik meg anyanyelvi fejlettségben azokat, akiknek ez nem jutott osztályrészül.

Mindezeket az előnyöket és pozitív hatásokat megtudva, azt gondolom nem kérdés, hogy érdemes mindennap mesélni, verselni, mondókázni a gyermekeknek.

” Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” – (így nem szökik rá hirtelen az éj) s míg kis szíve nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kíván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél… „

(József Attila)

Felhasznált irodalom:

KÁDÁR, Annamária. 2012. Mesepszichológia: Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2012.

NÁDAI, Pál. 2009. A mesélésről. In Mint a mesében? Tanulmányok a mese fontosságáról. Budapest: PONT Kiadó, 2009. 7-14 o

BETTELHEIM, Bruno. 2011. A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. 8. kiadás. Budapest: Corvina Kiadó Kft., 2011.

BOLDIZSÁR, Ildikó. 2010. Meseterápia: Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. 1. kiadás. Budapest: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft., 2010.

ZILAHI, Józsefné. 1998. Mese-vers az óvodában. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó, 1998.

NYITRAI, Ágnes. 2009. A mese, a mesélés fejlesztő hatása. In Fejlesztés mesékkel: Az anyanyelv, a gondolkodás fejlődésének segítése mesékkel 4-8 éves életkorban. Mozaik Kiadó, 2009. 9-31